10. Irány Kalifornia!

   

Three Days Grace-Lost in you

     Az elkövetkező két hét egyetlen pillanat alatt eltelt. Délutánonként vásárolni jártunk, útlevelet készíttettünk, hivatalos papírt váltottunk ki, amelyen az állt, hogy az anyám, mint egyedülálló gondviselőm, elenged az edzőmmel két hétre Kaliforniába, s azon belül is Los Angeles-be. Az egész két hét intézkedésekkel és anya figyelmeztetéseivel telt. Mindenki azzal szívatott minket, hogy az anyáink is számítanak az esetleges születendő unokákra. Az az igazság, hogy már számítottam rá, hogy eljön az az idő is, mikor a szüleink is kombinálni kezdenek minket, nem csak a barátaink. Azt hiszem, ez elkerülhetetlen, ha a legjobb barátod ellenkező nemű. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy Bence lenne az utolsó ember, akihez képes lennék vonzódni. Nem mintha nem nézne ki jól, vagy valami, csak túl jól ismerem ehhez az egészhez.
     Vasárnap, hajnali négykor mosolyogva ébredtem, ami nem csak hogy ritka, hanem páratlan eset. Negyed órám volt elkészülni, mert fél hatra kint kellett lennünk a repülőpályán, ami nem kevesebb, mint egy óra távolságra volt. Ugyanezen a napon, csak egy másik géppel, Sebastian is haza kellett menjen, mert már épp eleget ült nálunk.
-Mindenetek megvan? Pénz? Jegyek? Útlevél? Ruhák?
-Igen anya!-mosolyogtam.
-Igen kereszt-anyu.-röhögött Basti.
-Akkor indulás!
-Én ülök elől!-indult Arnold kifelé.-Öhm... Viki... Gyere egy kicsit!
     Csomagjaimat magammal húzva, én is kisétáltam az ajtón. Azon nyomban vissza is akartam fordulni. Már éppen azon gondolkodtam, hogy ha bemegyek és bezárkózom a szobámba, s nem megyek el Kaliforniába, akkor esetleg kikerülhetem őt? De bátornak kellett maradnom. Nem futamodhattam meg éppen most. Végül is engem vár Los Angeles, a meleg idő és a tengerpart. Most szembe kell néznem vele.
-Igen, Krisztián. Miben segíthetek?
-Tudom, hogy most utazol el. A bácsikám elengedett, így gondoltam, én is kikísérlek a reptérre.
-Bocsi, de nincs több hely.-mosolyogtam udvariasan.
-Dehogynem, van. Véletlenül éppen tudom, hogy csak anyud, te, Arnold és Sebastian utazok egy ötszemélyes autóba. Én nagyon úgy látom, hogy még egy hely maradt. Á! Jó napot! Azt szeretném kérdezni, hogy esetleg én is elkísérhetném Vikit? Csak szeretnék én is rendesen elbúcsúzni.
-Persze, Krisz.-válaszolta az anyám, minden imádságom ellenére-Nyugodtan. Még van egy szabad hely számodra is.
     Ekkor magamban átkozni kezdtem Dinát, amiért egy nyamvadt osztálykirándulásra kellett mennie, s így nem foglalhatott még egy helyet. Mindegy. Gondoltam, csak megleszek valahogy.
-Arnold! Én ülök elől. Nem te.
-Jó.-adta meg nekem ezt az elsőbbséget a bátyám, mert tudta, hogy eléggé kínos számomra az is, hogy egy autóba kell ülnöm a sráccal, nem hogy ha még mellette is kéne ülnöm.
     A repülőtéren találkoztunk a többiekkel és az edzővel is. Mindenki ott volt, rokonokkal és barátokkal körülvéve. Az egyetlen, aki egyedül ült, az Kristóf volt. Odamentem hozzá, érdeklődni.
-Te hogy-hogy egyedül vagy?
-Az apám ma dolgozik, s az öcsém meg osztálykiránduláson van. Barátaim a csapaton kívül nincsenek, tehát kivel kellett volna jönnöm?
-Sajnálom, de figyi! Szívesen osztozom a családomon, ha gondolod...úgy is túl sokan vannak. Ő az anyukám-kezdtem bemutatni őket-, ő a bátyám, ő az unokatestvérem, vele már találkoztál. Ja és otthon még van egy húgom is.
-És ő ki?-mutatott Krisztiánra-Volt az egyik edzésünkön, nem?
-De. Ő Krisztián, az exem. Őt ha gondolod, örökbe is adom, ha cserébe többet sosem kell látnom.
-Mi történt?
-Mondjuk úgy, hogy duplán kibaszott velem. Egyszer, mikor még együtt voltunk, s egyszer nemrég.
-Értem...
-Mit értesz?!
-Még mindig bele vagy esve a srácba.
-Nem! Ilyet még ne is mondj! Rég túl vagyok rajta.
-Bizonyítsd be! Csókolj meg valakit, úgy, hogy ő is jelen van. Akkor majd elhiszem.
-Jó!-durcáskodtam és közben azon gondolkodtam, hogy kit csókoljak meg, hogy az ne értse félre a helyzetet.-Tök mindegy, hogy kit?
-Igen. A lényeg, hogy Krisztián is lássa.
-Oké.-még egyszer körül néztem-Bence!
     A srác ellépett az anyjától és a bátyjától, majd kérdő tekintettel odajött hozzám. Nem készítettem fel semmire, mert tudtam, hogy akkor feltűnő lesz, hogy színjáték, így csak egy rövid mondatot hadartam el: "Bocs, de ezt most muszáj". Az arca még értetlenebb lett, mire én csak egyszerűen közelebb hajoltam és megcsókoltam. Mielőtt bármit tehetett volna, elléptem tőle, mire fütty és tapsvihar tört ki. Csak egyfelé irányult a gondolatom, majd Kristófhoz fordultam:
-Boldog vagy?
-A legboldogabb.-válaszolta.
-Viki...-kezdte mellettem Bence-Asszem valamit tisztáznunk kéne...
-Ja persze. Bizonyíték kellett Kristófnak arra, hogy nem szeretem már Krisztiánt. Ennyi.
-De hát, tudjuk jól, hogy igenis szereted.-értetlenkedett, mire Kristóf elröhögte magát.
-Na kösz Bence! Rendes vagy. Miután csak a cél kedvéért megcsókollak, te még el is baszod a célt. Most hiába éltem át életem legrosszabb csókját.
-Büntetés, amiért nekem is át kellett élnem. Azt hiszem, napokig fogkefével kell járkálnom majd, hogy ne legyen olyan érzésem, mintha a húgommal smároltam volna.
-Jó, hogy tisztáztunk. Viszont azt hiszem, bajban vagyok. Anya és az anyád közelednek.
-Lányom! Mégis hogy képzelted?! Nem úgy volt, hogy ti csak barátok vagytok?
-Anya! Félreérted! Csak színjáték volt az egész!
-Persze!-szólt közbe Bence anyja-Én megmondtam előre! Ebben a lányban nem lehet bízni.
-Csalódtam benned, Viktória! Nem engedhetlek így el... Az egyszer biztos, hogy nem fogsz Bencével egy szobában aludni. Edző úr! Kérem jöjjön ide.
-Igen? Esetleg van valami gond, hölgyeim?
-Igen. Más szobatárs kell Viktóriának. Ön szerint kiben lehet legjobban megbízni?
-Hát... Nem is tudom. Én Bencét ajánlanám, de ha ő nem jó, akkor úgy hiszem, Kristóf lenne a legjobb szobatárs Vikinek.
-Hogy mi?-szökünk fel hirtelen Kristóffal együtt.
-Tökéletes reakció-válaszolta anyu.-Teljes mértékben megfelel ez így.-hagyott ott minket.
-Ez csakis a te hibád!-szöktem neki a srácnak.-Te provokáltad ki, hogy megcsókoljam Bencét! Most meg összezártak minket. Mész a pokolba!
-Hidd el, már ott vagyok. Sőt! Biztosan oda fogok jutni halálom után is, tehát ez könnyen megoldható.
     Ekkor gondolkodtam el igazán azon, hogy ki is Kristóf. Sosem járt el velünk bulizni. Sosem láttuk sulin és edzéseken kívül. Nagyon fura egy srác volt. Olyan érdeklődés felkeltő. Akkor ott megfogadtam, hogy e két hét alatt kiderítem, hogy ki is ő valójában. De az az igazság, hogy mindenre fel voltam készülve, csak az igazságra nem.