 |
| The Fray - How to save a life |
-Viki anyu-mindenki így szólítja őt.-Ugye azt nekünk tetszik készíteni?
-Természetesen, Hugó. Viki, téged vár egy meglepetés a szobádban.-mindenki egy emberként nézett rám.
-Oké, mégis mi lenne az?
-Menj fel, s meglátod.
-Ki jön velem? Nem akarok egyedül lenni, ha egy baziliszkusz vár rám. Hiába vágyok rá, azért nem mennék túl közel hozzá-mindenki felröhögött, még anya is.
-Én jövök-mondta Patrik, Bence bátyja.
Felmentem, majd nagyot sóhajtva nyitottam ki az ajtót, reménykedtem benne, hogy nem anya egy újabb ruhapróbálkozása vár rám. Hát, nem az volt.
-Bastiii-visítottam úgy, hogy szerintem a lentiek azt hitték, hogy épp valaki meg akar gyilkolni.-Te meg hogy kerülsz ide?
-Jöttem meglátogatni titeket.-Istenem, de fura az akcentusa! Rég nem hallottam...
-Imádom, amikor itt vagy, s már vagy két éve nem láttalak-öleltem meg.-Ő Patrik, Bencének a tesója. Gyere, bemutatlak a csapatnak-húztam lefelé a lépcsőn, ő meg folyamatosan röhögött.
-Srácok!-ordítottam el magam, mire egyből csend lett, hű, többször kéne alkalmaznom.-Ő itt Bakai Sebastian, az amerikai unokatestvérem. Basti, ők itt sorban: Atti, Dani, Ábel, Ádi, Guszti, Máté, Dorián, Fili, Hugó, Izi és Bencéről már hallottál. A lányok pedig-közben ők is megjöttek-Kloé, Norina és Annus. A másik két lököttet pedig ismered-mutattam Dinára és Arnoldra.
Dina odaszaladt Bastihoz és a nyakába ugrott, olyan édesek voltak! Persze Hugó közbe kellett szóljon:-Dina, én nem kapok puszit?-a húgom megrázta a fejét.-Miért nem?
-Mert te mocsok vagy, állandóan piszkálsz.
-Légyszi, akkor békédet hagyok ezután.
-Legyen.-egyezett bele szem forgatva Dina.
Élvezem, ahogy a nyolc éves húgom kijön a csapatommal. Annyira, de annyira imádni valóak. Természetesen ő is Bencét bírja a legjobban, de nem csodálom, mert ő lóg folyton nálunk. Nem hiába a legjobb barátom. Ő tényleg mellettem volt az utóbbi évben. Ha bajom volt, hívhattam, nem számított az sem, hogy hány óra volt, mindig meghallgatott. Nem tudom, mivel érdemeltem ki őt, de nagyon örülök neki. Amúgy meg ne gondoljatok semmire! Ő csak egy haver, a szó szoros értelmében. Nehogy elkezdjetek nekem olyan gondolatokat kreálni, hogy Ő meg Én. Nem, soha!
-Basti, lejössz holnap az edzésre? Utána meg mennénk métázni, ha a többiek is benne vannak.
-Yes. Semmiért nem hagynám ki.
-Haver, inkább beszélj angolul, mert oltárira szar a kiejtésed!-oltotta le Arnold.
-Na te meg kuss, kisebb vagy nálam-vágott vissza Sebastian.
-Két nappal baszd meg, két nappal! Az nem is számít különbségnek.-akadt ki a bátyám.
-Arnold, vigyázz a szádra! Dina is itt van te ütődött vadbarom.
-Bocsi..... Mindegy. Akkor holnap megyünk métázni?
-Persze-mondták egyszerre többen is.
Hogy hogy eszik egy teljes focicsapat? Mi ezt is megoldjuk. Mindenki ott foglal helyet, ahol kapja. Székeken, kanapén, akár földön is, hisz mit számít? Az a legkisebb gondja az embernek, hogy hol ül, ha kaja van a kezében és azt is tudja, hogy az íze mennyei. Szeretek enni, nem is kicsit, viszont a legjobb, hogy nem látszik rajtam. Egyszerűen ilyen a testalkatom. Persze az is segít, hogy edzésen kívül úgy kb. 10-15 kilométert szaladok, na meg napi rendszerességgel passzokat gyakorlok meg kapura rúgok. Na meg aztán ott van a méta is, amit úgy heti legalább három alkalommal űzök. S ha ezek nem lennének, akkor is van egy nyolc éves húgom, akit naponta legalább egyszer meg kell kergetnem valamiért. Sőt egy bátyám is, aki után bár kevésbé futok, de azért néha utána is. S ha már itt tartunk: kaptam egy SMS-t:
Elmosolyodtam, s Bence is. Persze, egyáltalán nem volt feltűnő, hogy az egész helységből csak mi nyomkodjuk a mobilunkat. Egyáltalán nem. Meg aztán az sem, hogy egyszerre mosolyodunk el. Csakis ez lehet az oka, hogy Arnold, aki közel ült hozzám, kikapta a kezemből a telefont és elrohant vele. Feltehetőleg az volt a szándéka, hogy elolvassa, s utána elmondja a teljes csapatomnak a tartalmát. Na, de azt lesheti! A csapatom nem tudhatja meg, hogy mennyire csajos vagyok. Végül is, most sexy-ztem le egy pasit, ami tök gáz. Rohantam Arnold után, ahogy csak bírtam. A kertben utol is értem és rávetettem magam. Kicsit összeverekedtünk, de a végén kicsavartam a kezéből a telefont.
-Basszus Viki! Ez fájt! Tudjuk, hogy kemény vagy, meg minden, de azért ennyire nem szoktál bedurvulni. Mi van abban a kibaszott SMS-ben, hogy úgy viselkedsz, mint akinek az élete függ tőle?
-Semmi közöd hozzá. Az én SMS-em és az én életem.-fordítottam hátat neki, de a csapattal találtam szembe magam. Kérdőn néztek rám.
-Nektek meg mi a fasz bajotok van?-kérdeztem kulturáltan.
-Baszd meg Szöszi! Az oké, hogy nem mondod el mi van abban az SMS-ben, de az már gáz, ha a kapitányunk verekszik-mondta Máté komolyan. Gáz van, ha Máté komoly, mer ő amúgy sosem szokott az lenni.-Mi lesz, ha következőkor a pályán történik meg?
-Jó, megértettem! Amúgy meg felmentem a szobámba, ha valaki utánam mer jönni, az halott ember.-jelentettem ki, majd visszamentem a házba.
Bömböltettem a jó öreg Beatles-t és közbe a párnámat ütöttem, remélve, hogy attól majd lenyugszom. Kezembe vettem egy könyvet, de sehogy sem kötött le, pedig imádok olvasni! Ez lehet a világ vége, gondoltam, mikor az ember már ahhoz sem érzi elég erősnek magát, hogy olvasson.
Ekkor pedig kopogtak az ajtómon, s azt hittem, ott helyben felpofozok valakit!
-Nem meg mondtam, hogy hagyjatok békén? Ki a fasz vagy?-ordítottam ki.
-Kérlek, Viki, engedj be!-hallottam Dina vékonyka hangját, mire egyből kinyitottam az ajtót és hagytam, hogy a húgom elfoglalja az ágyamat.
-Mi a baj Dina?-néztem szomorú arcára.
-Azok a srácok verekednek lent. Nem akarom, hogy verekedjenek!-kezdett el sírni.
-Kik verekednek, húgi? Ugye nem a képzeletbeli barátaidról beszélsz megint?
-Nem, dehogy!-háborodott fel-Bence és Dorián egymásnak estek.
-A francba! Maradj itt, mindjárt jövök, csak le kell állítanom őket, mert ha nem, akkor laposra verik Bencét-rohantam ki az ajtón, egyenesen le a nappaliba.
-Ti meg vagytok húzatva?-álltam be kettejük közé, mire abbahagyták egymás püfölését-Komolyan egy nyolc éves gyerek előtt kezditek el összeverni egymást?! Dina sírva jött fel hozzám! Mondjátok, mi bajotok van mégis?!
Végignéztem a két srácon. Dorián látszólag teljesen rendbe volt, így nem is időzött rajta sokat a tekintetem. Bence pedig megverette magát! A hülye idiótája, gondolhatna rá, hogy Dorián két évvel idősebb nála és nem mellesleg erősebb is! A srác ajka behasadt és ömlött belőle a vér, de ez még korántsem nézett ki olyan rosszul, mint a felhasadt szemöldöke, ahonnan a vér lefolyt és beterítette a fél arcát. Ezek a srácok megölnek egy nap!
-Le akarunk váltani téged!-kezdett bele Máté, mire Dorián is egyetértően bólintott.-Most van az a helyzet, hogy a csapattársaid is a te példádat követik. Te verekedtél, így Dorián és Bence is megengedte ugyanezt magának.
-Jó, lássam, kiknek nem kellek?-egyből hat kéz emelkedett a magasba: Dorián, Máté, Patrik, Ábel, Dániel és Ádám.-Jó, ez a fél csapat, tehát holnap odamegyek az edzőhöz és felmondok a posztról. Te pedig!-mutattam Bencére-Hogy engeded meg magadnak, hogy Dina előtt verekedj? Ő még csak egy gyerek! Azt hittem, ennél azért több eszed van!
-Ahogy mondod Viktória!-még soha életemben nem hallottam tőle a teljes keresztnevem-Mert te olyan tökéletes vagy! Én legalább téged akartalak védeni, míg te csak a méltóságodat. Tehát kinek is volt itt jobb indoka verekedni?-kérdezte, majd lelépett és vissza se nézett.
A nap további részében senkihez sem szóltam. Arnold úgyis haragudott rám, Basti folyton csak csalódott pillantásokkal illetett, Dina pedig eltűnt, mire én visszamentem a szobámba. Tényleg csodás nap volt, mit is mondhatnék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése