12. A parton

Rihanna-California King Bed

     A nyaralás tökéletessége tényleg nem hazudtolta meg magát. Nem több, mit öt perc alatt ott is voltunk a parton. Az út mindössze annyiból állt, hogy Oscarék utcájából kitértünk egy merőleges utcába, s onnan már látható is volt a tengerpart. Mondhatni, egy adrenalin bomba áramlott végig bennem. Maga a nagybetűs szabadság érzése keringett a testemben, amely szépsége mindent fölülmúlt. Annyira, de annyira ragyogó érzés volt a bőrömön érezni a meleg napot és az út végén látni, ahogy a napfény szikrázva verődik vissza a víz felszínén. Egyből rám tört a gyerekes énem.
-Bence!-húztam el az utolsó "e" betűt a nevében.
-Mit akarsz, Szöszi?-kérdezte, jól ismerve ezt a hangnememet.
-Vigyél a hátadon!-néztem rá kutyaszemekkel.
-Ebben a kurva melegben?
-Ühüm. Nekem is melegem van...
-Hát mondjuk, ha nem hordanál 100 fokban is sapkát, akkor nem sülnél le-adta meg az egyszerű magyarázatot arra, hogy miért van melegem.
-Bocs, de az hozzám tartozik. Akkor viszel?
-Legyen! Gyere, mássz fel.-tartotta a hátát, amire én habozás nélkül fel is másztam.
     Amíg Bence így vitt a hátán-megjegyezném, jó érzés úgy 190 cm magasságból nézni a világra, lévén, hogy így legjobb barátom feje fölé kerültem, úgy 5 centivel-Oscar és Kristóf szakadtak meg a röhögésben. Legalább tudom, hogy számukra is jó hangulatot varázsoltam gyerekességemmel. Legnagyobb meglepetésemre viszont, ahogy a partra értünk, Bence egyenesen a homokba dobott. Arra természetesen ügyelt, hogy ne essek nagyot, de akkor is. Csak úgy ledobott!
-Ez meg mire volt jó?-kérdeztem röhögve, miközben felálltam.
-Szimplán jó érzéssel töltött el, hogy bosszút állhatok, azzal, hogy ledoblak.
-Hát kösz...-röhögtem folyamatosan.
     Kiterítettük törülközőinket a homokra, s máris fürdőruhában voltunk, készen állva, hogy bemenjünk a vízbe. Gondoltam, hogy még várok egy kicsit, mielőtt bemerészkednék a tengerbe, s
fogtam magam, s kifeküdtem a törülközőmre. Igen ám, de tervezhetek én bármit, ha három fiúval vagyok körülvéve. Éreztem, hogy valaki felkap és már az ölében is tartva, szalad a víz felé. Ahogy kinyitottam a szemem, láttam, hogy a bűnös, akinek egyből a nyakára fonódtak a kezeim, nem más, mint Kristóf barátunk. Amint elért a vízben, egy bizonyos mélységet, bedobott. A tenger hidegnek tűnt, főleg a napon töltött idő miatt. A sapkám, amit előszeretettel hordok, pedig lecsúszott a fejemről, mire a víz felszínére kerültem. Oscar azonban gyorsabb volt nálam, s a sapkám az ő fején kötött ki.
-Hű! Ezt megtartom! Tökre kényelmes, meg amúgy is, edzésre jó lesz.-vigyorgott gonoszan.
-Kizárt! Az az egyik kedvencem. Esetleg odaadom a két példányban meglévő "Bad Hair Day"-esek egyikét. Az úgyis jobban talál rád, mint rám, legalábbis szöveg szerint.
-Hé! Az én hajam tökéletes, már megbocsáss! Az mindenképp.
-Ja-ja, főleg mikor ideges vagy, s folyton beletúrsz. Olyankor nem is rontod el..-mondtam neki cinikusan.
-Milyen edzésre jársz?-kérdezte meg Kristóf a számomra legrettegettebb kérdést, Oscartól. Lefagytam, mert a válasz után, akár rá is jöhet, hogy hogy ismertem meg a srácot.
-Műkorcsolyázom. Nyugodtan ítélj, mint mindenki. nyugodtan mondd, hogy buzi vagyok, vagy mit tom' én. De igenis szeretem ezt csinálni.
-Komolyan, ezért ítélnek el? Mert szeretsz valamit?
-Ja. A volt sulim háromnegyede azt hiszi, hogy meleg vagyok. Mondjuk, főleg azért, mert szólóban nyomom, s nem párban.
-Szívás lehet. Szerintem viszont, tök jó sportág. Ahogy elnézem, sokkal nagyobb erőbedobás kell a megtanulásához és a gyakorlatban maradáshoz, mint a focinál.
-El sem hinnéd!-csúszott ki a számon.-Mármint abból ítélve, hogy Krisztián mennyi idejét vették el az edzések.-javítottam ki magam, remélve, hogy Kristóf nem sejti meg a titkomat.
-Tényleg! Még beszéltél vele? Mármint azok után, hogy szakítottatok.-kérdezte Oscar.
-Igen. Megint egy suliba járunk. Két hétig nálunk lakott. Életem leghosszúbb két hete volt. Egyébként már nem korizik. Azt mondta, hogy az utolsó versenye után, amin azzal a szőke csajjal vett részt, több versenyt nem is nyert. S kirúgták a sport liciből.
-Ja, az a szőke csaj! Emlékszem, hogy mesélted, mennyi fejfájást okozott szegény srácnak!
-Ez van, én bírtam őt. Legalább teljesen felszabadult volt.-tűnődtem azon, hogy mennyi dolog változott bennem azóta. Bence sejtelmes mosolyt intézett felém. Ő tudta, ahogy Oscar is, hogy tökéletesen rólam van szó, csak ezt nem mondhatjuk ki Kristóf előtt.