1.A nagy válogató

     Reggel a telefonom csengőhangjára, a She's a Rebel-re ébredtem. Fú, de ideges voltam! Azt hittem, szétverek valamit. Kezembe vettem a telefonom, s kinyomtam, rá se nézve, hogy ki hív. Egy perc múlva megint csöngött. Akkor sem vettem fel, csak kinyomtam. Amikor harmadszorra is elindult a zene, egy durva mozdulattal felvettem.
-Mi a franc bajod van?-szóltam bele, vagy inkább ordítottam.
-Szia neked is!-szólt bele nyugodtan Bence, már megszokta a reggeli hangulatom.
-Bocsi, ismersz. Nincs túl jó hangulatom reggel. Főleg, hogy VALAKI felköltött.-Erre felröhögött.
-Na persze! Csak azért hívlak amúgy, hogy ha nem vagy itt fél óra múlva, akkor az edző szétrúgja a segged. Tudod, a kapitánynak nem illik késni a válogatóról. Végül is tudod, hogy nem kezdjük el nélküled.
-Baszd ki! Hogy az anyámba nem keltem fel az ébresztőre? Mindegy, tizenöt perc és ott vagyok.
-Oké, akkor látlak.
     Az első cuccot felvettem, ami a kezembe akadt, majd benyitottam a mosdóba. Miután végeztem, rohantam, ahogy csak tudtam és reménykedtem, hogy az edző jó kedvében van. Mikor beestem a pályára, már kész voltam. Hat megállónyit szaladtam, úgy, hogy egyáltalán nem voltam fitt, mert nyáron alig mozdultam meg, csak néha jártam el focizni meg métázni.
-Miért is vártunk egy csajra?-suttogta az egyik gólya a másiknak, vagyis azok kellett legyenek, mert nem ismertek.
-Ez a csaj, véletlenül a csapat kapitánya-szóltam rá, mire behúzta a nyakát.
-Bocsánat edző bá! Elaludtam, de többé nem fordul elő.
-Remélem is!-végignézett rajtam-Mi a franc ez a sok karkötő, hová készültél?-förmedt rám.
-Sajnálom, de tegnap buli volt, s még nem vettem le.
-Jó, akkor vedd le most!
     Engedelmesen levettem, majd vártam, míg az edző elégedetten bólint. Egyből egy súlyos valami érkezett a hátamra. Istenem, hogy én egyszer megölöm azt a kölyköt!
-Bence szállj már le rólam.-mondtam, s mikor végre leszállt, két puszival köszöntöttem.
-Te most komolyan az egyik kedvenc pólódban akarsz focizni?-nézett rám.
-Faszomba! Nem néztem mit veszek fel, nincs nálad egy plusz póló?
-Viktória ugye nem káromkodik?
-Nem edző bá-válaszolt helyettem Bence-De van. Tudod hol a cuccom, indulj, s gyere gyorsan.
     Éreztem, hogy az edző tekintete lyukat éget a hátamba, de mégsem focizhattam a Green Day-es pólómban! Bementem a fiúöltözőbe, lenyúltam a pólót, s már öltöztem volna át, mikor éreztem, hogy valaki néz. Egy srác ült a szemben lévő padon. Rábámultam.
-Te meg mit keresel itt?
-Én kérlek szépen, elkéstem, s bejöttem átöltözni. Az a kérdés, hogy te mit keresel itt. Tudtommal ez egy fiúöltöző.
-Jól tudod, csak lenyúltam egy pólót, hogy ne kelljen ebben fociznom.-mutattam magamra-Te meg menj ki a pályára, mert ha utánam érsz ki, akkor startból nem kerülsz be.
-Mért is? Miért függne az tőled?-röhögött.
-Mondjuk mert több befolyásom van mindenkinél az edzőt kivéve. Én vagyok a csapatkapitány baszd meg!-leakadt, de nem csodálom.
     Mikor újra kiértem, odasúgtam Bencének:
-Más pólót nem hozhattál volna? Ez abszolút pasis, s emellett kétszer akkora is, mint én.
-Örülj, hogy volt ez is. Ne szekálj már, elégedj meg!
-Kezdjük!-fújt bele az edző a sípjába-Három próba szerint pontozunk! Az első a szaladás. A negyvenegyből itt kiesik a tizenegy utolsó. Húsz kör a pálya körül! Ti is, attól még hogy bent vagytok a csapatba-nézett ránk, mi meg fájdalmasan feljajdultunk.
     Ötödik lettem, s az előttem lévő három is a csapatból volt, viszont az első! Az anyjába bele, az öltözős srác volt. A második próbánál kiestek tizenhatan. Passzolás és kapura rúgás volt. Nem értem, egyesek miért jelentkeztek, ha egyik sem megy nekik. Ekkor jött az utolsó kör.
-Csapatokra osztalak, s együtt játszotok négy-négy csapattaggal. Figyelem a stílusotokat és a taktikátokat, a végén kiválasztok egyet, aki a legjobb volt. Első csapat-nézett a lapjára-Antal, a két Dán és Szép, Csernátonival, Kossuthal, Péterrel, Fehérrel, Molnárral, Pállal és Tanával. A másik pedig: a többi válogatós és Máté, Pállfy, Német meg Forgács. Szép és tisztességes játékot akarok. Az első csapat kapitánya természetesen Antal, a másodiké meg legyen mondjuk...Forgács.
-Szétnyomunk Viki!-ordította Augusztusz.
-Azt csak hiszed Guszti! Hozzám majd ne gyere sírva, mikor kikaptok-mosolyogtam rá.-Amúgy ti vagytok a felső nélküliék, mert értelemszerűen én nem lehetek abban a csapatban.
-Valahogy gondoltam, Szöszi.-röhögött, miközben megmutatta a világnak kockás felsőtestét.
     Csak félidős játékot játszottunk, vagyis 45 perceset. A 44. percben egyenlő volt az eredmény. Elvettem a labdát Izidortól, s már csak egy kicsi hiányzott, mikor valahogy bekerítettek. Sikerült lepasszolnom Csernátoninak (öltözős srác), aki egy szép gólt rúgott. Megnyertük! Nem sok különbséggel, de sikerült győznünk, s ez a lényeg. A válogatósokat felsorakoztatta az edző, majd elmondta azt a szöveget, amit minden válogatón elmondott eddig, legalábbis a többiek szerint, de annyi biztos, hogy tavaly nekünk is ezt mondta:
-Jók voltatok az egészen. Egyesek jobbak, mint mások, de ez nem feltétlenül a ti hibátok. Ez tehetség kérdése. Ez a tehetség kinek megadatott, kinek nem. Sajnos csak egyetlen személyt tudok bevenni a csapatba. Úgyhogy lássuk, ki érte el azt a pontozást, amely a bekerülést jelenti számára.-Innen még csak a dobpergés hiányzott, mert máskülönben mindenki izgult, esküszöm, hogy még én is.-Aki a legtöbb pontot elérte, vagyis a harmincból huszonkilencet-basszus, tavaly is ennyi volt a legjobb, a srác egyelő velem-az nem más, mint Csernátoni Kristóf. Gratulálok fiam, benne vagy a csapatban. Sajnálattal közlöm viszont, hogy a három csere továbbra is csere marad, mert Kristóf jobb nálatok. Köszönöm, mindenkinek, hogy itt volt, illetve ha év közben megüresedik egy hely, akkor felhasználom a pontozásaimat. Mehettek öltözni.
     Bementem a lányöltözőben, ahol tök egyedül voltam. Ezt utálom abban, hogy lány vagyok. Míg a többiek röhögve beszélnek és sztorizgatnak, én egyedül kell üljek, s nincs kihez szóljak. Csak a pólót vettem át, mert sosem hordok magammal egyebet. Mikor kiléptem az öltözőből, észrevettem, hogy a pályán hagytam a karkötőim. A fiúk pedig már vártak rám.
-Ööö....Srácok, jövök mindjárt.
-Ne már Szöszi!-mondta Izidor-Mi van már megint?
-A pályán hagytam a karkötőimet. És mielőtt megszólalnál, igen, kellenek.
-Majd hozom én-mondta Bence-Hamarabb visszaérek, mert ha téged elkap az edző, akkor holnap sem szabadulsz. Induljatok, mindjárt jövök.
-Köszi Bencus, ugye tudod, hogy imádlak?
-Persze Szöszi, hogyne tudnám?
     Imádom ezeket a srácokat, de tényleg. Bármit megtennének értem, s nem is azért, mert lány vagyok, hanem szimplán csak azért, mert jó haverjuk vagyok. Az is biztos, hogy szívatjuk egymást ezressel, de attól még erősebb lesz a kapcsolatunk. Nem tudom, mi lenne velem, ha egy olyan suliba kerültem volna, ahol nem vesznek be a focicsapatba. Istenem, még a gondolattól is írózom.
-Hé, Viki, minden oké veled?-suttogta Filip, mert a többiek semmit nem vettek észre.
-Persze, csak nem tudom, mi lenne velem nélkületek-mosolyogtam rá.
-Valószínűleg egy másik suliban ülnél és körülrajonganának téged a srácok-röhögött.
-Ja, csakis, csakis ez lehetne Fili-röhögtem már én is.
     Láttam, amint Kristóf készül elmenni. Nem hagyhattam, most már ő is a csapatom tagja, csapattársat pedig nem hagyunk ki a buliból.
-Hé, Kristóf-megfordult-Nem jössz velünk? A srácok jönnek hozzám, téged is szívesen látunk.
-Nem, bocsi, dolgom van, de majd máskor élek a lehetőséggel.
-Ahogy gondolod-vontam meg a vállam.-Nem mondta az edző, de holnap suli után edzés, ne felejtsd el!
-Oké.
-Hé, Viktória drága, mióta tájékoztatod az embereket mindenről ilyen részletesen?-vigyorgott rám sokat tudóan Máté.
-Mi van?-néztem rá értetlenül, mert tényleg nem tudtam, miről van szó.