4.Upsziii...

     Egy teljes hét telet el az incidens óta. A srácokkal nagyon jól megvagyunk, s teljes gőzerővel készülünk az első meccsünkre. Ma vagyis vasárnap is volt edzés, mivel úgy döntöttem, behozzuk az elmaradt hétfői edzést. Nem is kell mondjam, a fiúk nem örültek az "elcseszett" vasárnap miatt, de mit kéne tenni? Az edzés fontos mindannyiunknak, főleg hogy meg akarjuk nyerni az idei sulis összecsapást. Meg kell nyerjük. Na jó, lehet, hogy csak én vagyok ennyire disperată (kétségbeesett) , de nekem ez mindennél fontosabb.
     A kemény edzés után fél óráig álltam otthon a zuhany alatt. Még néha megesik. A szobámba lépve egyből levetődtem az ágyra, s a plafonra meredtem. Kellett egy kis nyugi. Végül is megérdemlem: hajtok mint az állat, s nem állok meg egy pillanatra sem. A tévémre tévedt a tekintetem. Mért is ne? Mért ne nézhetném meg a pár évvel ezelőtti énemet? Akinek még nem a foci volt mindene. Akinek a foci csak az apjával űzött hobbi volt. Aki nem is sejtette, hogy egyszer egy focicsapatban fog játszani, feladva mindent, ami fontos volt számára. Akiről azt gondolták, hogy egy beképzelt liba. Akinek bár egy lányos sport volt a mindene, mégis olyan volt mint egy srác. Akinek nem voltak barátai, csak vetélytársai. Aki nem egyszer nyerte meg az országos műkorcsolya versenyt.
     Odamentem a szekrényemhez és a bedobált ruhahalom alól kihalásztam egy cipős dobozt. Azt a dobozt, amelyben az összes műkorcsolyás felvételem volt. Mellette ott lapult a ruha is, amelyik a kedvencem volt. Amellyel megnyertem az utolsó versenyt a lány kategóriában. Uram Atyám! El sem tudtam képzelni, hogy ennyire hiányozhat a jég és a sok esés, amely végül meghozta a sikert. Most pedig senki nem tud róla. Örülök, hogy a csapatom és a barátaim sem néztek soha műkorcsolya versenyt. Ha tudnák.... Rosszul vagyok a gondolattól is. Mégis mi a faszt gondolnának rólam, ha tudnák, hogy ezt a sportot űztem? Bence természetesen tud róla. Végül is ő a legjobb barátom, na meg az anyjának is ismerősnek tűntem valahonnan. Az anyja rájött, így én elmondtam a srácnak. Minek titkolózni előtte? A legjobb barát dolga, hogy elfogadjon olyannak, amilyen vagyok.
     Az első fellépésemet néztem, hát igen, volt mit még csiszolni rajta, de hát akkor még csak 5 éves voltam! Ettől függetlenül megnyertem a harmadik helyet 3-7 éves korosztályban. Elég jó helyezés, legalábbis az első fellépésként. Ezután beraktam az utolsó szóló előadásomat, ahol 14 éves voltam. Az a kedvencem. Ez volt az utolsó előtti versenyem. Rá egy hónapra volt az első és egyben utolsó páros versenyem. Ezután két héttel meghalt apa, mi pedig kicsit később el is költöztünk. Épp elkezdődött a videó, mikor kopogtak. Biztos voltam, hogy az idióta bátyám vagy Basti az.
-Gyere!-szóltam ki.
-Helló Viki!-lépett be IZIDOR!-Öööhm, az te vagy?-meredt a tévére.
-Hogy basznád meg! Te meg hogy a faszomba kerülsz ide?-ijedtem meg.
-Én csak... Én csak... Untam magam, s gondoltam, hogy megnézek egy filmet az egyik legjobb barátommal. De most komolyan, az te vagy?
-Igen, én vagyok. Ha valakinek elmered baszni, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem lesznek gyerekeid és nem, nem öllek meg. A faszomba, ugye nem köpöd el?-förmedtem rá.
-Nem, nyugi. Nem mondok senkinek semmit, ha neked ez ennyire fontos, bár nem értem mért akarod titkolni.
-Most komolyan Izi: szerinted még ki venne komolyan a csapatból, ha megtudnák, hogy műkoriztam? Az egy csajos sport, nekem pedig pont arra nincs szükségem, hogy lánynak tekintsenek!
-Először is: mindenki komolyan venne még akkor is. Másodszor pedig:-itt elvigyorodott-Szerinted srácként nézünk rád? Basszus Szöszi! Bárhogy is viselkedsz, attól még elsősorban lányként tekintünk rád. Egy csaj vagy, akit jobban kedvelünk a megszokottnál és jókat lehet marháskodni veled, de attól még csaj maradsz! Te komolyan azt hitted, hogy egy fiú vagy számunkra?
-Hát...igen. Végül is sosem voltam olyan számotokra mint Kloé, Nori vagy Anna.-túrtam bele a hajamba idegesen. Most akkor mi van?!
-Na ide figyelj! Most az a baj, hogy nem hajtottunk rád? Szöszi, csak szólj, ha érdekel bármelyikünk is, mert nekem elhiheted, hogy a csapat fele otthagyna mindent érted.-röhögött-Viszont tudod, nem hinném, hogy Bence örülne, ha bárki is játszana veled. Sőt! Én is szétrúgnám a seggét annak az idiótának, aki megbánt téged. Remélem ennyi elég is volt, mert elhányom magam, ha még le kell hordjak még egy nyálas szöveget.
-Igen, épp elég volt. Köszi mindent!-öleltem meg-Többé nem leszek ilyen hülye. Amúgy meg mit tippelsz? Szerinted kivel lennék képes leállni a csapatból?
-Ööö.... Hugó, talán Fili, na meg persze velem szó nélkül. Emellett pedig ott van Bence, aki sajnos méltó ellenfél.
-Na most húzz a picsába!-dobtam hozzá egy párnát-Most komolyan, Hugó meg Fili? Na meg aztán Bence? Neked fáj az agyad haver.
-Csak nekem tűnt fel, hogy engem nem említettél? Talán lenne esélyem nálad Szöszi?-mosolygott rám pimaszul.
-Pfúj, dehogy lenne! Te egy vadbarom vagy! Bár azt bevallom, hogy jóképű vadbarom, de attól még vadbarom maradsz.-röhögtem szembe.
-Legalább jóképűnek neveztél, ez már haladás.-dobta vissza a párnát.
-Csak álmodj haver! Ja, meg állj le, mert ha nem, akkor a saját segged kell szétrúgd hamarosan.
-Oké.-tudtam, hogy végig csak szekált és ez rendben is volt így.-Mit nézünk?
-Nem is tudom. Horror maraton esetleg?
-Megfelel. De ebben az esetben nem szabadulsz egyhamar tőlem.
-Nem is akarok. Azt mondjuk meg kell mondani, hogy egy idióta vagy, de egyben az egyik legjobb barátom is.
     Horrormaratonunkat a Mamával kezdtük, aminek a felénél Bence is csatlakozott hozzánk. Á, nem, nem is vesznek körül srácok egyfolytában....
-Ti meg mit csináltok?-lépett be az ajtón.
-Horrormaraton. Csatlakozol?-néztem rá.
-Ez természetes...-vetette le magát az egyik babzsákfotelemre.
-Az ágy nem lenne kényelmesebb? Tudod, még te is elférsz, nincs nekünk akkora seggünk.-röhögtem ki.
-Köszi, de nem. Most nagyon jól vagyok itt. Hagyom Izit kipróbálni az ágyat, úgyis maradok éjjelre...-próbálta vicc mögé rejteni gondterheltségét.
-S ki mondta, hogy maradhatsz?-kérdeztem szemtelenül-Az én ágyam, nem engedlek ide.
-Jó, akkor viszont nem lesz ki megvédjen az ágy alatti szörnyektől.
-Na persze, azt hiszed, hogy a műkori királynője fél a szörnyektől?
-Viki, ugye tudod, hogy Izi is itt van?-nézett rám zavartan.
-Igen, de mikor jött éppen magamat bámultam a tévében, szóval már tökre mindegy. Ja és amúgy mért nem mész haza?
-Csak a szokásos, a mostohaapám kiakadt, ordibált, anyám az ő pártját fogta....
-Megint min akadt le az a faszfej?-nézett Bencére Izidor.
-Állítólag szarok a jegyeim és nem csinálok soha semmi hasznosat. Na meg ott van az örök kedvencem, a "sose lesz belőled semmi" szöveg csakis Orbán Tibor kiadásban... Annyira, de annyira el akarok húzni arról a helyről, hogy el sem hiszitek...-sóhajtott fel.
-Basszus! Nem jók a jegyeid? A tavalyi lezárásod 9,84 volt, én ilyesmiről csak álmodozok! A foci pedig igenis hasznos, hogy zuhanna le a hegyről a kibaszott seggével! Ha tudná, hogy köztünk már szállóigévé vált a "sose lesz belőled semmi" faszsága... Biztos belőle is azé lett valami, mert olyan okos, a kis hülye gecije, aki még egy munkahelyet sem tud megtartani egy hónapnál több ideig. Következőkor, mikor felétek járok, személyesen húzok be neki egyet!
-Oké Szöszi, azért nyugi-szólt rám Izidor.-Amúgy egy kérdés ami régóta érdekel: anyád tudja, hogy Bence itt szokott aludni? Na és azt, hogy egyenesen melletted?
-Hülye! Igen tudja, mármint azt a részét, hogy nálunk alszik, bár van egy olyan sejtésem, hogy már egy ideje rájött, hogy mellettem... Nem teszi szóvá, tehát nem tudom biztosan. Őszintén nem is nagyon érdekel, hogy mit gondol: végül is mi köze hozzá? Viszont Arnold tudja, meg Dina is.....
-Honnan?-nézett rám kérdőn Izi.
-Dina néha az éjjel közepén átjön, mert rosszat álmodik, felébred, s utána nem mer egyedül maradni. Múltkor pedig itt volt Bence, szóval.... Arnold pedig, hát ő azé jött be egyszer, mert elszedtem a telóját,s kellett neki.
-Túl sok horrort nézetsz Dinával-csóválta a fejét Bence.
-Tudod jól, hogy ha nem engedem neki, hogy itt üljön, akkor hisztizik... Mit kéne csináljak?
-Nem tudom. Akkor maradhatok? Esküszöm, hogy jó kisfiú leszek, még csak horkolni sem fogok.
-Nem a faszt! Mindig horkolsz! Mondjuk attól még maradhatsz....
-Helló srácok! Viki.-nyitott be Arnold.
-Szia. Mit akarsz bátyó?
-Érdekelne, hogy tervezel-e valami érdekeset holnapra?
-Mért?-néztem rá értetlenül.
-Azt nem mondhatom el, de bízz bennem.
-Oké... Amúgy nem, azon kívül, hogy reggel kirángatom ezt az idiótát-mutattam Bencére-az ágyból és elhúzunk a suliba.
-Nem tudom, mennyire jó ötlet, hogy ma itt aludjon, de nem szólok semmit, mert akkor túl sokat kéne elárulnom.-lépett ki az ajtón.
     Oké, ez oltárira fura volt. Mindegy, a bátyámtól már rég megszoktam. Izidor éjjel 1-kor ment el tőlünk, ezután pedig Bencével még úgy két órán át beszéltünk. Az edző ki fog nyírni minket, mert nem aludtunk eleget. Úgy három körül végre lefeküdtünk, én pedig Bence mellkasára dőlve engedtem, hogy az álomvilág elsodorjon.